A vibrációs tréning mozgatórendszerre gyakorolt hatása

Életünk során nap mint nap érnek bennünket bizonyos rezgések (vibrációk). Ha ezek a hatások nem túl gyakoriak, és nem tartanak hosszú ideig, akkor legfeljebb rövid távú hatásról beszélhetünk, amit az emberi szervezet alkalmazkodóképességénél fogva jól tolerál. Ha azonban a vibráció munkakörből adódóan (pl. buszsofőr vagy légkalapáccsal végzett munka esetén) naponta több órán át ismétlődik, jelentős és gyakran a normálistól eltérő változásokat okozhat a mozgatórendszer szöveteiben, de hatással van a keringési és az idegrendszerre is.

A vibráció negatív hatással van a szervezetre, ha az alacsony frekvenciájú (4-5Hz) és magas amplitúdójú (a hullámcsúcsok közti távolság 2 cm-nél nagyobb). Ezzel ellentétben ha a rezgés nagy frekvenciájú és kis amplitúdójú, akkor jótékony hatással bír, mivel egy jellegzetes reflexmechanizmust indít el, ami az izmok feszülésnövekedésében jelentkezik (tónusos vibrációs reflex). A vibrációs tréning hatására ugyanis az izomrostok ingerküszöbe alacsonyabbá válik, így akaratlagosan könyebben aktiválhatóvá válnak, aminek következtében az izmok közvetlenül a vibráció után nagyobb erőt tudnak kifejteni, és nagyobb fizikai teljesítményt képesek elérni.

Az elmúlt 10 évben elterjedt az ún. teljes test vibráció (Body Coach), amely egyszerre több izomcsoportra fejti ki hatását. Ha a személyek  guggoló helyzetben vagy egyenes állásban lábujjhegyen állnak a vibrációs padon, akkor elsősorban a boka-, a térd- és a csípőízület feszítő izmait éri a stimuláció. A test vibrálható a felső végtagon keresztül is, ha mindkét kéz mellső fekvőtámasz helyzetben fekszik a padon. Ilyenkor a könyököket kissé be kell hajlítani, hogy a vibráció kifejezetten az izmokat érje. A teljesítményfokozás érdekében végzett vibráció alkalmazásakor a rezgés frekvenciája 20-40Hz között mozog, az amplitúdó 2-10mm és egy sorozat 30-60 másodpercig tart.

A teljesítménynövelő hatást több tanulmány is bizonyítja. Olyan közvetlen hatásokról számolnak be, hogy

-       a karhajlító izmok erőkifejtése a vibrációt követő 15 percen belül megnőtt,

-       50%-os erőnövekedés volt megfigyelhető, amikor a vibrációt súllyal végzett karhajlításokkal kombinálták,

-       a függőleges felugrás magassága jelentősen, 3-5 centiméterrel növekedett a vibráció után.

A vibráció következtében létrejövő teljesítményjavulást a kutatók többsége a gyors idegi adaptációnak tulajdonította, ám nem csupán ez az egyetlen ok. A vibráció után ugyanis a tesztoszteron és növekedési hormon jelentős emelkedését is megfigyelték. A tesztoszteron hormon mennyiségi növekedése pedig hozzájárul a gyorsabb izomösszehúzódáshoz.

Egy izom erőkifejtését továbbá jelentősen befolyásolhatja antagonista izmaink feszülési állapota is. Ha az anatgonista izmok is feszülést mutatnak az izom munkavégzésekor (ami edzetlen embereknél gyakran előfordul), akkor az rontja az ingerelt izom teljesítményét. Megfigyelték, hogy a vibráció, miközben növelte a térdfeszítő feszülését, ugyanakkor ellazító hatással volt térdhajlító (antagonista) izmokra. Ezzel egyidejűleg a csípőízület flexibilitása is nagymértékben nőtt.

A vibrációs tréning rövid, illetve hosszútávú hatását jól szemlélteti az a Testnevelési Egyetemen végzett vizsgálat, amelyben a felső végtag izmait tették ki vibrációnak, ugyanazt a terhelést alkalmazva edzett és edzetlen személyek csoportján. Az edzetlenek teljesítménye visszaesett és a tesztoszteronszintjük is csökkent. Ezzel szemben az edzettek javultak a fizikai tesztekben, és tesztoszteronszintjük is emelkedett. Feltehetőleg az edzetlenek számára magas volt az alkalmazott frekvencia, és a 10 sorozat az izomzat elfáradáshoz vezetett, ami a teljesítmény visszaesésében jelentkezett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a vibráció hosszú távú hatása szempontjából előnytelen lett volna az alkalmazott terhelés. Ugyanis, ha a vibrációs tréning célja az, hogy az izomzat erőnövekedése ne csak idegi, de izomszöveti úton is bekövetkezzen, akkor nem tekinthető negatív hatásnak, ha az edzés után a teljesítmény visszaesik, hiszen éppen ez indítja el az adaptációt, ami tartósabb, ugyanakkor több hónapos folyamat.

Ez a kutatás felveti azt a kérdést, hogy vajon létezik-e optimális vibrációs frekvencia? A kutatók azt találták, hogy közvetlenül a vibráció után mérhető teljesítménynövekedést 25-27Hz közötti vibrációs frekvenciával tudják maximalizálni. Ám további vizsgálatok azt mutatják, hogy az optimális frekvencia személyfüggő: vannak, akiknek izmai 20Hz-nél, mások 50Hz-nél a legaktívabbak.

A vibrációs edzés hosszútávú hatásai között említhető (12-16 héten keresztül végzett rendszeres tréninget követően), hogy jelentősen növeli az alsó végtagi izmok erőkifejtését és a függőleges felugrás nagyságát, ám vannak olyan vizsgálati eredmények is, amelyek nem tudták alátámasztani az izom adaptációját, teljesítménynövekedését. Ezek az ellentmondó eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a kutatóknak még számos vizsgálatot kell elvégezniük, hogy megértsék a vibráció neuromuszkuláris rendszerre (ideg-izom közti kapcsolat) kifejtett pontos hatását.

Ezzel együtt a vibráció új lehetőség a csontritkulás kezlésére is, mert kísérletek bizonyítják, hogy hosszútávú alkalmazásval növeli a csontsűrűséget.

A vibrációnak tehát rövid és hosszútávú teljesítményfokozó hatása is van. Természetesen nem helyettesíti az erőedzéseket, de megfelelő kiegészítője lehet azoknak, ha a kettőt együttesen alkalmazzák.

Továbbá egyik nagy előnye, hogy nem idéz elő impakt (ütődési, ütközési) erőket a testen, és nem szükséges az ízületekben akaratlagos mozgásokat végezni. Éppen ezért alkalmas az izmok karbantartására vagy erőnövelésre azokban az esetekben, amikor a mozgás gátolt, mert valamilyen betegség, sérülés nem teszi lehetővé a hagyományos erőfejlesztést.

Idős emberek estében, akiknek ízületi porcai elhasználódtak, ezáltal nagy impakt erők nem alkalmazhatók a csontritkulás megakadályozására, vagy magas vérnyomás betegségben szenvedőknél, akiknek a nagy súlyokkal történő erőfejlesztés nem javasolt, a teljes test vibráció jó megoldásnak látszik a mozgatórendszer karbantartására.

A vibráció a rehabilitációban ráadásul nem új keletű, hiszen Greenville már 1881-ben használta fájdalomcsillapításra. Az utókor ismét felfedezte, s előnyére fordíthatja.